Zsombi Mufurc dorombolásra ébredt fel. A macska épp helyet dagasztott magának Zsombi háta mögött a paplan tetején. Fülledt meleg volt a szobában, mert a vihar bár elült, a szoba ablakát Szandi nem hagyta nyitva.
- Mufurc! Minek neked dagasztani a paplant? nem elég puha? - dünnyögte a gyerek , mikor megpróbált halkan felkelni hogy ablakot nyisson. Pirkadt. A felkelő nap sugarai vérvörösre festették az ég alját. Az erdő fái mintha lángoltak volna ebben a hajnali tűzben. A gyerek arrébb tette a macskát hogy bebújjon a paplan alá. Álmos volt nagyon, a friss levegő még jobban elálmosította. Ám a macska befészkelte magát az ágy közepére, és mozdulatlanul figyelte a szekrényt. Zsombi nem látott semmi szokatlant, de tudta hogy van valami, mert a macska akor szokott ilyen feszülten figyelni, ha valamit észlel. Zsombi mint minden gyerek tisztában volt azzal a ténnyel hogy a világon élnek más lények is, mint az ismertek. De okos volt, így tudta ezeket a felnőttek csak kinevetik. Tudta hogy az ágy alatt is lakik valaki, tudta hogy a szekrény sem olyan mint amilyennek egy rendes szekrénynek kell lenni. Élénk képzelete benépesítette a világot maga körül, de idővel azonban rájött, hogy ezek a lények csak az ő képzeletében léteznek. Olyanok mint a mesefigurák. vagy nem ? Nézte ő is a szekrény ajtót, bár a zajokat rég nem hallotta, de azért nem volt benne biztos hogy azok nem voltak igaziak, csak a képzelete teremtette őket. Aztán Mufurc felpúpozta a hátát, és akkor már ő is hallotta a neszezést, szöszmötölés hangjait a szekrényből. És mintha nagyon halványan, bár de fény szűrődik ki az ajtó rései közt. megdörzsölte a szemét, a macskát ölbe vette, amire az nem különösebben reagált. Simogatta Mufurcot, de hiába próbált nyugodt maradni, azért szorongott. nem félt, csak olyan furcsa megérzése lett hogy most aztán kijön ami eddig a szekrényben rejtőzött. Eszébe se jutott hogy kinyissa az ajtaját. A fény melyben szinte minden szín volt, egyre erősebben derengett. És most már Zsombi szófoszlányokat is kihallott a neszezésből. Mintha valaki azt mormolta volna: - hova kerültem én? Férfi hang volt. Kissé idősebb öreges rekedt hang. Zsombi már nem simogatta Mufurcot hanem átölelte és szorította magához. Most már félt. Bár annyira nem hogy kiáltott volna Szandinak. Különben is a lány félős. Még összevisítozná a fél falut. Apa pedig nincs itthon.
A szekrény ajtaja szép lassan nyílni kezdett. Előbb csak résnyire , majd egyre jobban. A fény pedig annyira vakított hogy jóformán nem is látszott más. Zsombi az ajtó felé nézett, hátha Szandi mégis belép. De a lány nem jött. A fényből egy alak körvonalazódott ki. Előbb kicsi volt és halvány, majd lassan nőtt, és élesedett. Mire az ajtó sarkig kitárult az alak is láthatóvá vált. Egy testesebb kopasz férfi állt meghökkenten az ajtóban. A szobában már csak a felkelő nap sugarai vetettek némi fényt. A szekrény ott állt fénytelenül, kitárulkozva benne a meghökkent férfival. Kissé meggörnyedten állt, tétován nézet ki a lógó kabátok, és a szekrény alját elborító cipők , játékok és egyéb szétszórt holmi közül. _ még jó hogy nem a másik oldalon ahol a polcok vannak, jött elő .- gondolta Zsombi. Ott aztán behajtogathatta volna magát.
-Jó reggelt ! reggel van ugye? Az keleti ablak? A férfi kissé előrébb lépett így a szekrényből is kilépett. Nyers színű egyenes szabású nadrág volt rajta, bő szürke inget viselt hozzá, aminek a szabása erősen hasonlított a régi paraszti ingre. Saru volt a lábán. Zsombit az egész figura a múlt században élt szegény emberre emlékeztette .
- Iiiggenn , asszem reggel. - dadogta a gyerek meglepetten , mert Mufurc ár az idegen lábaihoz dörgölődve kunyerált egy kis simiért. - Rossz ember nem lehet, azt a macska megérezné, nyugtatta magát . - Csókolom! - tetet hozzá kis idő múlva. Hogy tetszett a szekrénybe kerülni?
- Ha én azt tudnám! ilyen holmi mint ez a szerkény úgy látom tárolásra szolgál. Meglepett , mint téged. Valami hiba csúszott a számításaimba . Úgy sejtem..... Osztokán vagyok. -hajolt meg kissé az idegen. - Szép macskád van. Bejöhetek?
-Igen persze. Engem Zsombornak hívnak, de tessék csak nyugodtam Zsombinak hívni. A macsek pedig Mufurc.
-
